Időről időre (sokak szerint folyamatosan) előkerül a kádári nosztalgia, hogy akkor mennyivel jobban éltünk, békesség volt, ingyen oktatás és egészségügy, nem voltak szegények. Ma erről gondolkodtam el egy kicsit, nem mintha én is azt mondanám: akkor jobban éltem. De tény: más volt a hangulatom...

Ahogy Hofi mondaná, ha még élne, a gyűröttebb homlokúak még emlékezhetnek a '70-es, '80-as évekre, amiket most nagyon sokan visszaemlegetnek. Sok esetben olyanok is, akik akkor még nem is éltek. Sokszor lehet hallani, hogy akkor még a kenyér kenyér volt, a munkát, és az embert is megbecsülték. És nem volt ilyen mértékű széthúzás sem. És egyáltalán, jobbak voltak az életkilátások is.

(Lakásépítés Zuglóban)
Nézzük: tény, hogy az átkosban a lakáshoz jutás jelentősen könnyebb volt, köszönhetően az állami, és az OTP-s lakásépítési programoknak. Gombaként emelkedtek ki azok a lakótelepek, amiket most folyamatosan szidnak, de amik nélkül ma százezres hajléktalan tömeggel kellene szembe nézni. Az albérletek megfizethetőek voltak, csakúgy, mint a lakáshitelek. Mi van ezzel szemben ma (illetve mi nincs): nincs állami bérlakás program, az új lakások árai az egekben. Manapság faluhelyen is 25 milla egy alap kádár kocka, de ahol ennyiért kaphatsz házat, ott meg nincsen munkahely...Nagyobb városokban félhavi átlagkeresetnek megfelelő egy elfogadható albérleti lakás, vagy ház bérleti díja. Ha nem drágább... Persze az is tény, hogy sok az üres lakás (főleg olyan helyen, ahonnan eltűntek a munkahelyek). És az is, hogy az állam számos ingatlanát, amit fel tudott volna újítani akár bérlakásnak is, hagyta gyakorlatilag összeomlani...

Az átkosban jobb volt az élet, könnyebb volt a megélhetés. Igen, tény, volt 3.60-as kenyér (most is van, fél kiló, 360-ért) meg 54 forintos sertéscomb. No meg voltak hozzá az 5-6 ezres fizetések. Kezdő szakmelósnak 3-3500Ft. A húsból meg is vehetett 54 kilót, míg ma a 250 ezres minimálbérből (ami amúgy van vagy 158000) olyan 87 kilót. Igen ám, de akkor nem 32-70Ft volt az áram kilowattórája... 
Persze sorolhatnám még az árakat, sok olyan van, amely 30-100 szorosára emelkedett de azért a nettó átlagbér sem háromszorosa lett az akkorinak, hanem súrolja a 60-70 es szorzót... Csak hát közben az igények is emelkedtek. Sok háztartásban 2-3 autó, alap a szárítógép, a gépesített konyha...
De van itt egy sokkal fontosabb: a hangulat, ami azért az életminőséget nagyban tudja befolyásolni. Anno egy állandóságra volt berendezkedve Magyarország. Tudta mindenki, ha január 1, akkor áremelés, de számított is rá mindenki. Ma nagyon sok megélhetési termék ára naponta is változhat. Akkor emberközelinek lehetett érezni a politikai vezetőket, ma ezer testőr védi őket - igaz, néha sokat tesznek azért, hogy védelemre szoruljanak -. Akkor politikusaink vissza tudták magukat fogni, nem voltak fényűző lakodalmak, strómanokkal meggazdagódó Kádár, Isten se tudja milyen találmányból 100 milliókat kaszáló miniszter. Igen, Rózsadombon éltek, állami ingatlanban. Nem sajátban. Tudták mi az a paprikás krumpli. És igen, akkor is volt, aki vadászott, de nem helikopterrel rabolt rá a vadra. És még valami: fejlődött az ország, és nem úgy, hogy egyre több stadion lett, hanem lakások, óvodák, iskolák épültek, utak létesültek. Igaz, nem autópályák, mert nem (csak) arra volt igény. És persze biztosan kilopták a nyersanyag egy részét, akár intézményesen is, de nem kerültek az állami beruházások 2-3 szorosába, mint a valódi áruk.

(Az Orbán klán hatvanpusztai birtoka)
Az élet majd minden területét végigvehetném, hogy mi táplálja a kádári nosztalgiát, de nem teszem, biztosan sokatoknak van valamilyen véleménye, nyogodtan kommenteljetek, hacsak nem törvénytelen, nem fogom kimoderálni. Én azonban úgy érzem, hogy ha Orbán és bandája élt volna a törénelmi lehetőségével, a gyakorlatilag teljhatalommal, és nem visszaél, akkor ma nem Románia után kullognánk, hanem Ausztria előtt menetelnénk. Ha nem a felcsúti törpe megalomán focibolondériája lenne az első, meg kínai és orosz imádata, és nem lopnák szét az országot a NER oligarchák, hát jobban élnénk mint 30 éve. Ha amikor szarban az ország, akkor nem Vodafont vennénk, meg repteret, talán jutna tanári bérekre, Uram bocsá' kórházakra, utakra, s sorolhatnám mi minden porlik el még az országban. Többek között a múlté a vezetőkbe vetett bizalom is.
Így meg lehet hogy jobban élnek jó páran, de nagyon sokan meg szarul érezzük magunkat