Kedd este menetrendszerűen jött a Momentum-Hadházy tüntetés a Pride betiltása és a gyülekezési törvény szigorítása ellen. Tegnap még azon ríttam, hogy nem lehetek ott, most már örülök neki, mert ha már utazhatnék odavissza 190 kilométert egy rendezvényért, akkor az legyen is az. A tegnapi ugyanis semmitmondó, lagymatag, mindössze párszáz embernek szóló (ennyit tudtak hangosítani) beszédfolyam volt, majd pedig a szabadjukra engedett fiatalok vezető híján csak bolyongtak hídtól hídig, mint az a bizonyos gólyafekália a levegőben.
Napi beköszönő címmel állandó rovat indul a blogomon. Ebben mindig majd egy előző napi történésről igyekszek elmondani abszolút nem objeltív, hanem nagyon is szubjektív véleményemet. Hogy szerintem miért igen, vagy éppen miért nem. Ma: a kedd esti tüntetés margójára pár szó...
Mint az Gulyás Marci (Partizán)beszédek utáni felvezetőjében is elhangzott, valahogy a szervezés, és a technikai lebonyolítás közel sem érte el ugyanazt a szintet, mint egy hete: alig pár száz embert ért el a kihangosítás, a kivetítés nem működött. De ha hallották is volna a beszédeket, nem sokat értek volna el vele, mert ugyanazok a szóvirágok nyíltak, mint egy hete, nem volt semmilyen útmutatás, terv, hogy hogyan lehetne ezt a szégyenletes törvényt visszavonatni. Mentek ugyan a beszédek, de nem mutattak kiutat senkinek. Így mondjuk annyira már nem is volt olyan nagy gond, hogy a kihangosítás kritikán aluli volt.
Soha nem szerveztem tüntetést, ezt el kell mondjam. De ha TILTAKOZOK, akkor nem biztos, hogy még szervezett keretek között is bele akarok minden áron férni a hatalom által létrehozott korlátok közé, minimum tágítani szeretném a rendelkezésemre álló teret. Nos, ez sem valósult meg, birka módjára zsúfolódtak egyetlen utcába. (mondjuk ott volt valamennyi hangszóró is).
Bármilyen rendezvényen, legyen az egy színházi előadás, egy tüntetés, hatalmas a felelősége a szervezőknek a program utánra, a rendezvény lekövetésére is. Nos az sem volt. Így aztán a momentumos aktivisták (lila dzsekisek, könnyű őket utólag is beazonosítani) önállósították magukat, és hídról hídra menve összesen négy átkelő forgalmát bénították meg. Céljuk persze sok minden nem volt ezzel, mert ha megvolt a híd, akkor kedélyesen elsörözgettek, borozgattak, beszélgettek, csak néha hasított bele az éjszakába egy-egy Orbán vagy Fidesz ellenes rigmus. Este 11 után aztán valahogy odakeveredtek a Parlamanthez, ahol a rendőrök igazoltatásai nyomán az alaposan megcsappant tömeg is feloszlott.
Lehet nagyon lesarkítottam a dolgot, az egész este eseményeit, de én 95 kilométerről, több csatorna on line közvetítését nézve ilyen következtetésre jutottam. Ezért írtam azt a leadben: örülök, hogy nem mehettem fel (ha tehettem volna szerintem mentem volna), mert minden bizonnyal utólag, a helyszínen, vagy hazafele a vonaton is ugyanez lett volna a véleményem. Hadházy már belengette: egy hét múlva újra lesz tüntetés. Kiváncsi leszek, mit tanultak az eheti heppeningből.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
