Legyen egy Szép Új Világ

A mai napon egyfajta Hurrá cikk jelent meg az index címlapján, amit ITT OLVASHATSZ, mivel az árrés stopnak köszönhetően csaknem 800 termék ára csökkent, volt ami 60%-al került kevesebbe, mint az intézkedés előtt. Azt persze elfelejti kiemelni a szerző, hogy a legnagyobb árcsökkenéseket a joghurtok, és a sertés-zsírok egy része szenvedte el, márpedig egy átlagos háztartásban, még ha naponta a család minden tagja is megeszik egy pohárral, akkor havonta max. 21000Ft-ot takarít meg. De valljuk meg az őszintét, a húsevés állandó propagálása mellett nem ez az általános magyar szokás... S a járulékos lehetséges hatásokat csak vázlatosan említi a cikk, a vége felé pár sorban...

Biztosan mindenki tapasztalhatta, aki élelmiszert vásárolt a hét elején a boltokban, hogy kissé átrendeződtek az árak a polcokon. Igen, pártunk és kormányunk hathatós intézkedésének hála, Nagy Márton éles eszének köszönhetően az élelmiszerek egy része olcsóbb lett. Mielőtt valaki már most a cikk elején azzal vádolna, hogy a hiéna multi üzletláncok mellett állok, és azok szekerét tolom, és nem örülök annak, hogy olcsóbb lesz az élet, ki kell ábrándítsak mindenkit. Nem így van, akiket féltek azok a falusi kisboltok, illetve azon üzletek gazdái, akik most vevőket veszítenek, illetve az elmaradt bevételek miatt mondjuk eladót bocsátanak el, vagy éppen a futó 20 üzletükből 10-et majd bezárnak, mert a működési költséget nem tudják kigazdálkodni.
De visszatérve az árakra. Hogy miből is áll össze az a fogyasztói ár, amit mi az üzletben kifizetünk, és abból mit, hogyan fizetnek? Nos tehát, a bolt megvesz valamit 100Ft-ért. Ha 10% árrést alkalmazhat, akkor 110 Ftért eladja. Amire rá kell tennie a 27% ÁFA összegét, így lesz a 100Ft-os joghurt 139,70 Ft (legyen 140Ft). Ámde, a bevétele után kifizeti a 4.5% kereskedelmi különadót, ami persze átmeneti, csak éppen nem akarják visszavonni. Így aztán ami az üzletben marad, az már csak (nettóban, az ÁFA nélkül) 105,05 Ft. Na most ebből kell kigazdálkodnia a helyiségbérletet (mert arra általában nincs tőkéje, hogy megvegye), sok esetben a szállítási költségeket, a "piaci" áron fizetett energiadíjakat, a dolgozók bérét, és annak közterheit. Biztos van, ami most eszembe sem jutott a költségelemek közül, de már ez sem kevés.
Még egyszer: nem védem az üzletláncokat... 
1. az üzletláncoknak az össz árszintjük az intézkedés révén alaposan lecsökken, az árrésen realizált "haszon"-nal együtt. A fogyasztók azonban inkább náluk vásárolnak majd, nem a megszokott kisboltban, hiszen ugyanazt a terméket az Auch*an, a T*sco jóval olcsóbban adja majd, mint Boriska néni a sarkon. Ki fog ezekkel az árakkal nagyon rosszul járni (a többiekhez képest)? A falusi nyugdíjasok, a falvakban élő alacsony jövedelemmel rendelkező emberek, akiknek esélyük sincs arra, hogy legalább havonta egyszer bemenjenek a közeli városba nagybevásárlást csinálni. Az "állami" inflációs index ugyan csökken, de a falvak lakói ebből mit sem éreznek. Tegyem hozzá, az sem lenne megoldás erre, hogy a falusi boltoknak is árrés-stopot kellene bevezti, hiszen gyakorlatilag azonnal be is zárhatnának, mert az alaposan megcsappanó bevételből már semmiképpen nem tudnák az üzletet fenntartani.
2. Az egyes pontnak megfelelően, a falusi kisboltok, a jobban keresők mobilitása (beülnek az autóba és mennek a városba bevásárolni) révén vevőket, és ezzel együtt bevételt veszít(het)nek. És ezen már nem fog segíteni az általam is vallott "vásárolj helyi vállakozónál" szlogen, mert senki sem a saját pénztárcája ellensége, de így elérhető az, hogy az a kevés élelmiszerbolt is bezárjon, amelyek még elvegetálnak valahogy.
És akkor még nem tettem hozzá azt, hogy a multiknál is csak ideig óráig lesz meg ez az árelőny, mert szépen lassan majd az "árrésátrendezés" révén más termékeken szedik be (a magasabb árréssel) az elmaradt bevételt, mert azért azt a minimális, 1-2% árbevételarányos nyereséget el szeretnék érni. De már most kongatta a vészharangot pl. a Sp*r, mintegy belengetve elég erős, és fájó kiadáscsökkentő intézkedéseket.
Mégis mi lett volna a megoldás? Erről azt hiszem pár napja már írtam (ITT olvasható), de ilyen esztelen kormányzati költségszint (értsd - már most - választás előtti osztogatás) mellett az állam egyetlen fillér bevételről sem akar lemondani, és nem is mond.
Úgyhogy, számomra nem kérdés: olcsó joghurtnak szívás lesz a vége.