Aki már legalább egy blogbejegyzés is olvasott tőlem, az tudja, alapvetően ellenzéki beállítottságú vagyok. Igaz, nem vagyok sem jobbikos, DK-s meg főleg nem, de biza, az őrületes tempójú fejlődése ellenére nem lettem sem Tisza párti, sem pedig Magyar Péter fan(a későbbiekben MP). De miért is nem?
Az már talán elcsépelt, hogy MP sok éven át lógott a Fidesz csecsén, kapta az égi mannát Orbántól, illetve nálánál befolyásosabb felesége révén a NER közeli cégektől. Ez ugye köztudott. És akkor nekem el kellene hinnem, hogy egy belpolitikai botrány révén, mely volt nejt is érintette, megvilágosodott? Nos, én ezt nagyon nem hiszem.
Mai napig meggyőződésem, hogy MP trójai, a Fidesz előretolt bástyája, aki - bármit is mondanak a kormánypárti prominensek, és a hozzájuk közel álló sajtó - bizony hogy arra hivatott, hogy Orbánék hatalmi pozícióját erősítse. Igazolni látszik ezt az is, hogy az EU+önkormányzati választások után látványosan lecsökkent a "népszerűsége" a kormánypárti médiumokban, a voksolások előttinek csak a töredéke jelenik meg róla. Hiszen egyelőre a feladatát elvégezte, az ellenzék egy részét rendesen bedarálta, a DK látványosan meggyengült, a szocik immáron labdába sem rúghatnak, s a Jobbik is a periférián kívül került.
Egy másik szempontom pedig az, hogy számomra egy negyvenes politikustól elfogadhatatlan, hogy tinikkel tivornyázzon, majd pedig, ha valami - valaki - nem tetszik neki, akkor önbíráskodjon, köztörvényes bűntetteket hajtson végre (mert hát egy mobil elrablása annak minősül) úgy, hogy közben persze tudja, hogy elbújhat a mentessége mögött.
Apropó mentesség: a választások előtt még azt mondta MP, hogy nem megy az EU parlamentbe, nem veszi fel a mandátumát. Majd pedig, amikor már biztos volt, hogy mehet, egy gyors "netes szavazással" a hívere hárítva a döntés jogát, mégiscsak képviselő lesz... A hitelességről, a szavahihetőségről ennyit. Hiszen egy szavazást - nem mondok újdonságot szerintem - a neten mindenki a saját szája íze szerint tud manipulálni. Vagyis, ha nem akart volna kimenni, akkor azt hozza ki eredménynek, de hát ez számára anyagilag sokkal jobb lett.
Egy politikusnak szerintem el kell viselnie a támadásokat, legyen az a sajtótól jövő, vagy másik párttól származó. Vagyis az olvasatomban nem hagyhat ott egy élő interjút (felvételt sem), mert ő úgy érzi, hogy számára elfogadhatatlan kérdéseket tesznek fel. Ha a kérdés az, akkor bele kell állni a vitába, harcba kell szállni. Ha meg nincs rá válasz akkor meg kell várni míg a másik fél elunja, és akkor mehet az interjú tovább az alapmederben.
Szóval MP egyelőre nagyon kétséges, melyik oldalon is áll. Politikus, hiszen éppen úgy nem mond igazat, mint a többiek. Ugyanúgy a szemünkbe tud hazudni, mint Orbán... Lehetséges persze, hogy majd 2030-ban (már nyuggerként) rá fogok szavazni, és a Tiszára, ha a 2026-os választások után be tudja bizonyítani ország világ előtt: nem Orbán kottájából játszik. Lehetséges. De addig még le kellene valamit tennie az asztalra. És számomra egy kijevi út ehhez kevés. Egy országjáró körút (de még kettő is), kevés. Hogy beül egy olyan pártcsaládba, ahonnan Orbánt már kiutálták, kevés. Sokkal több kell!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
