Saját felelőségre irány haza : Már reggeli utánra értem vissza a küldő kórházba, de nem az őrzőbe vittek vissza, hanem a kardiológiai osztályra. Egy háromágyas kórterembe, ahol a másik két ágyon már feküdtek: két pelenkás beteg, az egyik folyamatosan jajgatva, engem kérve mindenre (fordítsam meg, adjam a telefonját), míg a másik pedig mindig valakit szólongatott. Vagyis, egy kijárós, mobilis betegnek semmiképpen nem nyújtott a kórterem pihenésre alkalmas teret.
És azonnal másik orvosom is lett, az addigi doktornő helyett egy fiatal orvost kaptam. Aki ugyanúgy kikérdezett, mint az eddigi orvosok, majd pedig közölte: pár napot bent kell(ene) maradnom az osztályon, megfigyelésre (csütörtök volt).
Megfelelően el voltam keseredve kilenc nap után, és az értelmetlenségen. Mert nem tudtam értelmezni, hogyan figyeltek volna meg, amikor egész délelőtt nővérkét alig láttam, nem orvost. A hét végén ki nézett volna rám? Meg mitől javult volna az állapotom? A kialvatlanságtól? El is mondtam a dokinak, hogy 1-2 nap abban a kórteremben, és meg fogok hülyülni, nem hogy az állapotom javulna majd. Ezt többször is elmondtam, s mivel semmi alternatívát nem mondott, én sem tántorodtam el az elgondolásomtól: haza akarok menni, mert itt nem tudok sem gyógyulni, sem pedig megerősödni!
Az orvos végül azt mondta: Ha aláírom, hogy saját felelőségre távozok, menjek. Aláírtam, amikor mintegy három óra múlva (a feleségem is már egy órája várt rám akkor) odahozta, és hazajöttünk. Aznapra már gyógyszerem nem volt, de a doki jelezte: mindent felírt, ki lehet váltani.
Végre egy jót aludtam, saját ágyban… Másnap pedig mentem a háziorvoshoz, hogy ellásson tanácsokkal, mert semmit nem mondott a kórházban az orvos. A dokim legalább elmondta, mire, mi való, sőt, a hat felírt pirulából kettőt ki is lőttünk, mivel a laboreredmények nem indokolták a szedésüket.
Közben pedig felvettem a kapcsolatot a biztosítómmal, mivel eszembe jutott, nekem az MR vizsgálatokra van biztosításom, ami soron kívüli vizsgálatot tesz lehetővé magánklinikán – térítésmentesen! Ennek most egy hete, a biztosító hívását várom, mikor mehetek! Ha esetleg nemleges választ adnának, akkor más utat kell választanom… A héten még mindenképpen betegállományban maradok, egyrészt nincs meg az ok, másrészt gyenge vagyok mint a harmat, harmadrészt a háziorvosom szabin van, nem tudok vele konzultálni. És még bízok benne: a héten a biztosító visszahív, hogy mehetek az MR vizsgálatra! Hát innen folytatom, remélem nem is olyan sokára. És abban is reménykedek, hogy ennek a ministory-nak happy end lesz a vége!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
